Autokefália

Ebben a cikkben a Autokefália témájában fogunk elmélyülni, amely szempont az utóbbi időben nagyon fontossá vált. A Autokefália a pszichológiától a politikáig, beleértve a szociológiát és a közgazdaságtant is, számos területen vita és tanulmányozás tárgya volt. Hatása a társadalomra és a mindennapi életre tagadhatatlan, ezért nagyon fontos, hogy alaposan megértsük következményeit és lehetséges következményeit. Ebben a cikkben a Autokefália különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, elemezzük annak időbeli alakulását, és átgondoljuk, milyen szerepet játszik ma. Kétségtelen, hogy a Autokefália olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkelti, és biztosak vagyunk benne, hogy ez az olvasmány nagyon hasznos lesz azok számára, akik szeretnék elmélyíteni tudásukat.

Az autokefália (Görög autokefalosz szóból, jelentése „saját fejű”) a keleti ortodox egyházban az a státusz, amikor egy egyházi közösség püspöke nem tartozik hierarchikusan egy másik autoritás alá. Autokefáliát elvileg zsinat adhat, vagy magas rangú püspök (pátriárka). A gyakorlatban azonban sokszor hagyomány útján, saját kikiáltással, állami deklarációval jön létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autokefál egyházak egyben nemzeti egyházak is. Az ortodox kereszténységben nem létezik a római katolikus egyház pápájához hasonló személyiség, aki a teljes egyházi szervezet csúcsán állna. Ennek ellenére a gyakorlatban a konstantinápolyi pátriárka tölt be hasonló, ha nem is annyira szimbolikus szerepet.

Az autokefália nincs benne a keresztény egyház eredeti, az egyház szerveződésével kapcsolatos tanaiban.

Autokefál egyházak

Vannak egyházak, amelyek a hagyomány folytán váltak önállókká. Ezek a meghatározó pátriárkák székhelyei.

  • Róma
  • Konstantinápoly
  • Alexandria
  • Antiochia
  • Jeruzsálem

Önmagukat kiáltották autokefállá

  • az orosz ortodox egyház 1448-ban Konstantinápollyal szemben, (majd II. Jeremiás pátriárka révén Konstantinápoly elfogadta 1589-ben)
  • a görög ortodox egyház 1833-ban (Konstantinápoly elfogadta 1850-ben),
  • a román ortodox egyház 1865-ben (Konstantinápoly elfogadta 1885-ben),
  • az albán ortodox egyház 1922-ben (Konstantinápoly elfogadta 1937-ben),
  • a grúz ortodox egyház 486 majd 1917 (1811-ben az orosz ortodox egyház bekebelezte. 1917-ben újra kinyilvánították autokefalitását, de ezt az orosz ortodox egyház csak 1943-ban, a konstantinápolyi ortodox egyház pedig csak 1989-ben fogadta el)

Egyes egyházakat állami deklarációval tettek autokefállá

  • a szerb ortodox egyház már de facto autokefál volt 1832-ben, de Konstantinápoly csak 1879-ben ismerte el. A középkori szerb egyház 1219 óta autokefál volt. Az oszmán hódítás után Mehmet Szokoli (Sokolović) nagyvezír állította vissza az Ipeki (Peć) Pátriarchátust 1557-ben.
  • a bolgár ortodox egyház (Exarchátus) a szultán ismerte el 1870-ben. Azonban az 1872-es Jeruzsálemi Zsinat elítélte. A végső rendezésre 1945-ig kellett várni.

Ökumenikus zsinat hozta létre