Havasi éger
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Alnus viridis (Chaix in Vill. | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Havasi éger témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi éger témájú médiaállományokat és Havasi éger témájú kategóriát. |
A havasi éger (Alnus viridis) a nyírfafélék családjába, az éger (Alnus) nemzetség Alnus alnemzetségébe tartozó fafaj. Magyarországon védett.
Élőhelye
Mészkerülő, magashegyvidéki-havasi faj, fenyvesek és lomberdők szélén, nyiladékain él.
Leírása
Rendszerint többtörzsű, 2–3 m magas cserje. Zöldesbarna hajtásai szögletesek. levelei széles-tojásdadok, 3–5 cm hosszúak, élénkzöldek. A levélszél kétszeresen fűrészes, a fűrészfogak szálkás hegyűek. Porzós virágai ibolyásbarna barkában, termős virágai- a lombfakadás után- zömök, sárgászöld füzérben nyílnak. Apró felálló tobozkái sárgásbarna színűek.
A másik két őshonos égerfajunktól , a hamvas éger illetve a mézgás égertől cserje termetével, 5 cm-nél kisebb leveleivel jól megkülönböztethető.
Képek
-
Habitusa -
Hajtásai -
Levelei -
Termése -
Kárpátokban-Ukrajna
Jegyzetek
- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
Források
- Magyarország védett növényei (Szerk: Farkas Sándor) Mazőgazda Kiadó, ISBN 963-9239-13-5 1999.
