Hodrusbánya

Ez a cikk a Hodrusbánya témával foglalkozik, amely az utóbbi időben a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. A Hodrusbánya megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki a szakértők és a nagyközönség körében, vitákat, kutatásokat generálva és új lehetőségeket teremtve a különböző szektorokban. Az írás során a Hodrusbánya-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak eredetét, fejlődését és a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül különböző nézőpontokat és megközelítéseket is megvizsgálunk, hogy jobban megértsük a Hodrusbánya jelentőségét és hatókörét ma.

Koordináták: é. sz. 48° 27′ 57″, k. h. 18° 49′ 08″ Hodrusbánya (szlovákul: Banská Hodruša) Hodrushámor településrésze Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. 1971-ig önálló község volt.

Fekvése

Selmecbányától 10 km-re nyugatra fekszik. Egyike a Hodrushámort alkotó három kataszteri területnek, területe 24,4650 km².

Története

Területén már a 13. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Első írásos említése a mai település feletti Kerling hegyen 1352-ben létezett Karlik nevű telephez kapcsolható. Története szorosan kötődik a bányászathoz. Mivel sokáig Selmecbányához tartozott, többször próbálta megszerezni a várostól való függetlenséget és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. A török a 16. század során három nagyobb támadást indított a nemesfémekben gazdag bányák megszerzésére: 1564-ben, 1576-ban és 1578-ban. 1709-ben és 1710-ben dögvész pusztított a faluban. A bányák gazdagságának híre eljutott a császári udvarba is és az uralkodó család tagjai többször is meglátogatták a községet. 1751-ben I. Ferenc császár, majd 1764-ben II. József császár és öccse, Lipót főherceg személyesen látogatott ide. A termelés a 18. században érte el csúcspontját. 1600 és 1936 között számítások szerint 47 tonna aranyat és 2577 tonna ezüstöt bányásztak ki a hegy gyomrából. A település szerkezetét az magyarázza, hogy a bányászok házai az egykori bányákhoz közel épültek fel. A bányászati tevékenység 1950-ben befejeződött, de 1993-ban újra aranybányát nyitottak a község területén.

1922-ig a Hont vármegye területén fekvő Selmec- és Bélabányához tartozott, melynek neve ezután Selmecbánya volt. 1954-ben alakult önálló községgé, majd 1971-ben egyesült Alsóhámorral Hodrushámor néven, melyhez 1980-ban Irtványost is hozzácsatolták.

Népessége

2001-ben Hodrushámor 2344 lakosából 2189 szlovák volt.

Nevezetességei

A községnek két gótikus eredetű temploma és két kápolnája van.

Itt születtek

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. A SZK kataszteri jegyzéke, 2007

Források