Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Janko Kráľ hatását a társadalom különböző aspektusaira. A tudományos területen tett hozzájárulásaitól a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig Janko Kráľ számtalan területen hagyta nyomát. A történelem során a Janko Kráľ vita és csodálat tárgya volt, ellentmondásos véleményeket generált, és emberek millióiban keltette fel a kíváncsiságot szerte a világon. Ebben az értelemben lenyűgöző elemezni, hogy a Janko Kráľ hogyan formálta a ma ismert világot, és milyen következményekkel jár az öröksége a jövőre nézve. Ezért ennek a cikknek az a célja, hogy foglalkozzon a Janko Kráľ társadalomra gyakorolt transzverzális hatásával, átfogó képet adva annak relevanciájáról és jelentőségéről.
1822. április 24-én született Liptószentmiklóson, polgári családban. Édesapja mészáros volt. A Pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult jogot, itt kezdett verseket írni, melyek HurbanNitra (1844) című almanachjában jelentek meg. Kezdeti versei népies műdalok voltak, melyekhez később is szívesen visszatért. Igen sok verse mint népdal maradt fenn. Később Pesten volt kisegítő egy ügyvédi irodában. Az 1848-as forradalom kitörése Pesten érte. Látva a tömeg lelkesedését és a forradalom követelményeit, úgy gondolta, hogy a szlovák mozgalomnak is a magyar szabadságharchoz kellene csatlakoznia. Hont vármegyébe ment barátjához, ahol a népet lázította a nemesség ellen. Ezért 10 hónap börtönre ítélték, amit Pesten és Ipolyságon ült le. Szabadulása után megpróbálta meggyőzni Ľudovít Štúrt is, a nemzeti mozgalom vezérét arról, hogy csatlakozzanak a magyar forradalomhoz. Nem járt sikerrel, így meggyőződése ellenére beállt a szlovák önkéntesekhez, akik a magyar szabadságharc ellen harcoltak. A szabadságharc végeztével 1849 és 1854 között Balassagyarmaton élt, később mint lázítót, egyik helyről a másikra helyezték, majd állami hivatalától megfosztották. Élete utolsó éveit nagy szegénységben élte Aranyosmaróton, ahol 1876. május 23-án tífuszban halt meg.
Munkássága
Műveinek többsége nem maradt fenn írott formában, mivel Kráľ a legtöbb művét megsemmisítette. Műveiben kifejezésre jutnak személyes érzelmei, széles körű társadalmi problémák, a pesszimizmusa és forradalmisága. Stílusa a romantika és a realizmus kettősségével jellemezhető, művei között egyaránt előfordulnak népi ihletésű dalok és filozófiai költemények is. Kortársai Kráľt furcsának találták, túl radikálisnak, ezért gyakran nevezték divný Janko-nak (furcsa Jancsi). Életében sokat bolyongott gyalog, állítólag még Horvátországba is eljutott. Munkásságát 1952-re sikerült rendeznie Milan Pišút irodalomkritikusnak.