Klement Gottwald

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Klement Gottwald
Született	1896. november 23. Dědice
Elhunyt	1953. március 14. (56 évesen) Prága
Állampolgársága	csehszlovák
Házastársa	Marta Gottwaldová (1928. március 21. – 1953. március 14.)
Gyermekei	Marta Čepičková
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	First Secretary of the Communist Party of Czechoslovakia Csehszlovákia miniszterelnöke (1946. július 2. – 1948. június 15.) Csehszlovákia elnöke (1948. június 14. – 1953. március 14.)
Kitüntetései	Třebíč díszolgára Order of Socialism Order of Building of the Socialist Homeland Liberec díszpolgára Prága díszpolgára České Budějovice díszpolgára Honorary citizenship of Polná Order of February 25, 1st class Honorary citizen of Blovice Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Order of 9 September 1944 Plzeň díszpolgára (1946)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Olšany temető
Klement Gottwald aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Klement Gottwald témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Klement Gottwald (Dedice, 1896. november 23. – Prága, 1953. március 14.) cseh kommunista politikus, Csehszlovákia elnöke volt.

Gottwald és a kommunista mozgalom

A dél-morvaországi Dedicében született egy parasztasszony törvénytelen fiaként, apját nem ismerte. Amikor 12 éves lett, Bécsbe ment dolgozni nagybátyjához asztalossegédnek. 1912-ben a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom tagja lett, és egészen 1915-ig az is maradt, amikor is besorozták az Osztrák–Magyar Monarchia seregébe. 1918-ban dezertált, és csatlakozott a szovjet Vörös Hadsereghez, majd a frissen megalakult Csehszlovákia haderejébe került. A háború után egy ideig asztalosként dolgozott, majd 1921-ben – alapító tagként – belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, melyben a szociáldemokrata irányvonalat támadó belső ellenzék sorait gyarapította.

Felfelé a pártranglétrán

Eleinte a szlovák és morvaországi munkáslapokban publikált, majd 1926-ban Prágába költözött, és a párt Központi Bizottságának elnöke lett. Ekkor gyorsan emelkedni kezdett a ranglétrán: 1928-ban tagja lett a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságának, és 1929-ben a CSKP főtitkárává választották, sőt a Nemzetgyűlésbe is bekerült. Gottwald feltétlenül Moszkva-hű irányvonala az elkövetkező néhány évben egyre népszerűtlenebbé tette a kommunista pártot, melynek a taglétszáma is jelentős mértékben csökkent.

A helyzet csak 1933 után változott: Adolf Hitler hatalomra jutását követően Gottwald szakított merev elképzeléseivel, és elkezdett együttműködni a szociáldemokratákkal, illetve más náci- és németellenes pártokkal. Ezzel kiváltotta a Komintern bírálatát, de ügyes taktikázással sikerült megmaradnia a moszkvai vezetés kegyeiben. A Komintern hamarosan egész Európában javasolta a népfrontok létrehozását a fasizmus ellen.

A második világháború évei

1938-ban a müncheni konferencia döntéseit hevesen ellenezte, majd a német megszállás elől 1939-ben a Szovjetunióba emigrált, és a háború végéig ott is maradt. Edvard Beneš emigráns kormányát elismerte Sztálin kormányzata, és az elnök 1943-mas moszkvai látogatása után megnőtt a súlya a Gottwald vezette emigráns kommunistáknak. Megegyezés született a háború utáni népfront-kormány megalakításáról. 1945-ben tért haza, és az ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese lett, a következő évben pedig a választások után már ő alakított koalíciós kormányt. Bár a demokrácia látszólag érvényesült, a közigazgatás és a hadsereg kezdettől fogva kommunista befolyás alatt állt.

Hatalomátvétel

1947-ben, a hidegháború kezdetének évében megromlott a kommunisták és a többi párt viszonya. Gottwald igyekezett saját embereit ültetni a magas pozíciókba, és szovjet parancsra megakadályozta a Marshall-segély elfogadását, ami vitákat váltott ki a parlamentben és a kormányban. 1948 februárjára a feszültségek elértek a csúcspontra. A kormány jobboldali miniszterei tiltakozásul február 20-án benyújtották a lemondásukat, remélve, hogy Beneš majd új kormányt alakíttat. A kommunisták és a befolyásuk alatt álló szakszervezetek hatalmas tüntetéseket szerveztek, amiket a karhatalom nem volt hajlandó elfojtani. Február 25-én a szociáldemokraták támogatásukról biztosították Gottwald pártját, mire az elnök végleg elszigetelődött. Beneš kénytelen volt elfogadni a 12 miniszter lemondását, és beiktatta a Gottwald által létrehozott kormányt. A májusi választásokon már csak a kommunista Népfront indult, és természetesen nyert. Az új, diktatórikus alkotmányt (május 9.) nem szentesítő Beneš lemondása után június 14-én Klement Gottwald lett Csehszlovákia államelnöke.

Sztálin nyomdokain járva

Gottwald sztálini mintára államosította az ipart, kereskedelmet és kollektivizálta a mezőgazdaságot. Munkatáborokat állíttatott fel, és uralma alatt mintegy kétszázezer politikai elítélt került ide vagy börtönbe. Kétszázharminc halálos ítéletet hoztak, melyek közül 180-at végre is hajtottak. Sztálinhoz hasonlóan Gottwald többször végzett tisztogatásokat a kormányban és a párton belül. A romló egészségű (alkoholizmustól és egyes feltevések szerint szifilisztől szenvedő) csehszlovák államfő alig kilenc nappal Sztálin halála után, mestere temetéséről hazaérkezve szívrohamban halt meg.

Emlékezete

• 1949 és 1989 között Zlín városának Gottwaldov volt a neve.
• Szobrai és mellszobrai a kommunista múlt más képviselőivel együtt mára a posztkommunista országokban nagyrészt eltűntek, magán- és állami gyűjtemények raktáraiba szorultak.
• 1950–1990 között Komáromban a tiszti pavilon melletti gyermekparkban állt mellszobra. A városban a rakpart is a nevét viselte.

Magyarul megjelent művei

• A Kommunista Internacionálé 7. világkongresszusa vonalának helyes érvényesítéséért; Hoffmann Ny., Prága, 1936
• Népfront a béke megvédelmezésére – Hitler elleni védelemhez – kenyérért és szabadságért; Nedved Ferenc, Prága, 1936
• 1948 februárja. Nyilatkozatok és okmányok gyűjteménye; Tatran, Bratislava, 1949
• Előre a szocializmus felépítéséért Csehszlovák Kommunista Párt IX. Kongresszusán, 1949 máj. 25-én mondott beszéd; ford. Hayn Kornél; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
• Köztársaságunk útja a szocializmus felé I., 1946–1948; ford. Takács Sándor, Mayer Imre; Pravda, Bratislava, 1950
• 1929-ben. Beszédek és cikkek; Pravda, Bratislava, 1950
• Tíz év. Tanulmányok és beszédek gyűjteménye 1936–1946; ford. Horváth László, átdolg. Fendt Pál, Sima Ferenc; Pravda, Bratislava, 1951
• Az ifjúsághoz; Pravda, Bratislava, 1951
• Klement Gottwald elvtárs beszámolója a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága ülésén 1951. febr. 21-én; SZKP, Bratislava, 1951
• Válogatott cikkek és beszédek; ford. Vozári Dezső; Szikra, Bp., 1951
•  Klement Gottwald művei. 1., 1925–1929; ford. Szlovákia Kommunista Pártja Történelmi Intézete; Pravda, Pozsony, 1952
• A csehszlovák kérdés vitaanyaga; ford. Zádor Margit; Pravda, Pozsony, 1952
• Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségének beszámolója a SZKP XIX. kongresszusáról, valamint pártunk feladatai; SZKP, Bratislava, 1952
• A lenini úton Sztálint követve a békéért és a szocializmusért! Beszéd a prágai Lenin-múzeum ünnepélyes megnyitásán; ford. Tóth Tibor; Szlovákiai Politikai Kiadó, Pozsony, 1953
• Klement Gottwald köztársasági elnök újévi rádiószózata 1953 január 1-én; Szlovákiai Politikai Kiadó, Pozsony, 1953
• A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új Szervezeti Szabályzatának tervezete. Beszámoló a Csehszlovák Kommunista Párt 1952. decemberi Országos Konferenciáján; Szikra, Bp., 1953 (Nemzetközi kérdések)
• Klement Gottwald művei, 1-15.; ford. Szlovákia Kommunista Pártja Történetének Intézete; Szlovákia Kommunista Pártja Történetének Intézete, Bratislava, 1954–1961
• Klement Gottwald válogatott művei 1925–1949; Pravda, Bratislava, 1973

Jegyzetek