Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Ostya (vallás) témát, amely ma nagyon fontos téma. A Ostya (vallás) olyan koncepció, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, ellentmondó véleményeket és eltérő nézőpontokat generálva. Ebben az értelemben kulcsfontosságú a Ostya (vallás)-hez kapcsolódó összes szempont részletes elemzése, hogy megértsük valódi hatókörét és hatását. Ebben a cikkben különböző megközelítésekkel, kutatásokkal és nézőpontokkal foglalkozunk, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy átfogó képet kapjon a Ostya (vallás)-ről. Továbbá megvizsgáljuk annak időbeli alakulását, valamint hatását különböző összefüggésekben és helyzetekben. Adatok bemutatásával, elemzésével és reflexióival arra törekszünk, hogy teljes és naprakész perspektívát kínáljunk a Ostya (vallás)-ről, hogy hozzájáruljunk a vitához, és bővítsük az ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatos ismereteket.
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Ez a szócikk az egyházi szertartásokban használt ostyáról szól. Hasonló címmel lásd még: Ostya (egyértelműsítő lap).
Az ostya (konszekrálás után: szentostya; neve az engesztelő áldozat jelentésű latinhostia szóból származik) a katolikus egyház gyakorlatában az a búzalisztből készített kovásztalan, lapos, kerek kenyér, amit a misében az átváltoztatáshoz használnak. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változott át. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságú bevágásokkal ellátva használták, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a 12. században alapították meg. A megszentelt ostyát a pap a misében veszi magához, a hívek áldozása előtt. Megőrzésére, a misén kívül való használatra szolgál a szentségtartó (cibórium), a szentségmutató (monstrancia) és a szentségház(tabernaculum).
