Pioneer–4

Napjainkban a Pioneer–4 sok ember érdeklődésének témává vált szerte a világon. Akár a politika, akár a technológia, a történelem vagy akár a mindennapi élet kontextusában beszélünk a Pioneer–4-ről, tagadhatatlan, hogy ez a téma széles közönség figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk és elemezzük a Pioneer–4 különböző oldalait, azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról. Az eredetétől a mai relevanciáig, következményein és lehetséges jövőbeli fejleményén keresztül ez a cikk megvilágítja a Pioneer–4-et, és gazdagító perspektívát kínál mindazok számára, akik szeretnének mélyebbre ásni ezt a lenyűgöző témát.
Pioneer–4

Ország Amerikai Egyesült Államok
ŰrügynökségARPA
GyártóJet Propulsion Laboratory
Küldetés típusaorbiter
Küldetés
CélégitestHold
Indítás dátuma1959. március 3.
Indítás helye
  • Cape Canaveral Launch Complex 5
  • Canaveral-fok
HordozórakétaJuno II
Megérkezés1959. március 5.
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–4 témájú médiaállományokat.

A Pioneer–4 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda.

Küldetés

Az elvárt cél, hogy egy működőképes – elsősorban hordozóeszköz vonatkozásában – űrszondát juttassanak a Hold közelébe, elősegíteni a világűr sajátosságainak vizsgálatát, a Hold nem látható felének felderítését. Kipróbálni a műhold korrekciót (manőverezését – lassítás, gyorsítás) segítő segédfúvókák müküdőképességét – műholdak visszavezetése a Föld meghatározott pontjaira.

Jellemzői

A szondát a Jet Propulsion Laboratory (JPL) és az amerikai hadsereg építette. Üzemeltetője a JPA és a NASA.

1959. március 3-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Juno II hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé. Stabilizált műhold, tengelye körül 6 fordulatot tesz meg percenként.

Kúp alakú szonda átmérője 51-23 centiméter, anyaga üvegszál aranyfüsttel bevonva. Az energiát nikkel-kadmium-elemek adták a rakéták gyújtására, ezüst-cellaelemek a televíziórendszerhez és higany-elemek a műszerek ellátására. Hasznos tömege: 6,1 kilogramm volt. Belső hőmérsékletét 10-15 celsius/fokon sikerült tartani. A tetejére ostorantennát szereltek az összeköttetés biztosítására. Legfőbb technikai eszközei a televíziós fotóberendezés (400 kép/perc), az átalakitó és továbbító eszköz. Kísérleti műszerei között Geiger–Müller-cső is volt.

58 983 kilométerre közelítette meg a Holdat, sebessége 7230 kilométer/óra volt, ami kétszerese volt a tervezettnek, így a fényérzékelő nem tudta indítani a kamerát. A Geiger–Müller-cső nem érzékelt sugárzást. A szonda lett az első amerikai bolygó, amely március 18-án heliocentrikus pályára állva a Nap körül kering.

Források

Külső hivatkozások

  • Pioneer–4. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2012. december 29.)
  • Pioneer–4. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje:
Pioneer–3

Pioneer-program
1958–1973

Utódja:
Pioneer–5