Ez a cikk a 1979-es cannes-i filmfesztivál problémájával foglalkozik, amely ma nagyon fontos kérdés. A 1979-es cannes-i filmfesztivál felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és széles körű vitát váltott ki különböző területeken. Az évek során a 1979-es cannes-i filmfesztivál kiterjedt kutatások tárgya volt, és jelentős változásokon ment keresztül, ami fokozott érdeklődést váltott ki hatásának és hatókörének megértése iránt. Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy részletesen elemezzük a 1979-es cannes-i filmfesztivál implikációit és hatását a különböző kontextusokban. Ez a cikk arra törekszik, hogy kimerítően feltárja a 1979-es cannes-i filmfesztivál különböző aspektusait, beleásva a legfontosabb szempontokat, és átfogó képet adjon a jelenlegi panorámában betöltött fontosságáról.
A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Saganfranciaírónőelnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor.
A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis mostArany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott… A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej KoncsalovszkijSzibériáda című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány).
A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody AllenManhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit(Zenekari próba),Claude Leloucht(Ketten), John Hustont(Wise Blood) és Francesco Rosit(Krisztus megállt Ebolinál) is.
További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású britanimációs filmes, John Halas (Halász János).
A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor PálAngi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este.
1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott.
↑Magyar filmdelegációk külföldön. In Filmévkönyv 1979: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1980. 277. o. arch Hozzáférés: 2020. december 30. PDF (34,3 MB
↑Loredana Latil: Le Festival et ses palais. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. . (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.)(angolul), (franciául)