Ebben a cikkben részletesen feltárjuk és elemezzük a 1988-as cannes-i filmfesztivál témáját, amely az évek során érdeklődés és kutatás tárgyát képezte. A 1988-as cannes-i filmfesztivál olyan téma, amely vitákat váltott ki különböző területeken és területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat. Az évtizedek során a 1988-as cannes-i filmfesztivál fejlődött és új dimenziókat öltött, ami folyamatos érdeklődést váltott ki a következményeinek és következményeinek megértése iránt. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy kritikusan megvizsgáljuk a 1988-as cannes-i filmfesztivál-hez kapcsolódó különféle nézőpontokat és megközelítéseket, hogy elmélyítsük megértésünket, és konstruktív vitát generáljunk a témáról.
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A 41. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál1988. május 11. és 23. között került megrendezésre, Ettore Scolaolaszfilmrendezőelnökletével. A hivatalos versenyprogramban 21 nagyjátékfilm és 9 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 22, míg versenyen kívül 7 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 5 kisfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 18 nagyjátékfilm vetítésére került sor.
Az 1988. évi fesztivál
A fesztivált Luc Besson romantikus drámája, A nagy kékség nyitotta meg. A filmkészítők névsorát tekintve az 1988-as év kiemelkedő, annak ellenére, hogy az alkotók nem a legjobb filmjeikkel voltak jelen; a rendezvényen a nagy öregek (Manoel de Oliveira, Jean-Luc Godard) mellett megtalálhatók az akkortájt legkeresettebb fiatalok: Chén Kǎigē(Csen Kaj-ko), Bille August, és Krzysztof Kieślowski, illetve akiknek művészete éppen beérőben volt: Peter Greenaway, Claire Denis, Chris Menges. A két, legjobban reklámozott és leginkább várt alkotás a három évvel korábban fanyalgással fogadott Clint Eastwooddzsesszzenés versenyfilmje (Bird – Charlie Parker élete), valamint a „legamerikaibb európai”, Luc Besson versenyen kívül bemutatott alkotása (A nagy kékség) volt.
A Rendezők Kéthete keretében vetített alkotások közül a legnagyobb közönség- és szakmai sikert egy indiai elsőfilmes rendezőnő, Mira NairArany Kamera díjasSalaam Bombay! című, a dokumentarizmus eszközeivel készített játékfilmje aratta, mely bepillantást enged a hindu hitvilágba és az indiai nagyváros mindennapi életébe. A mezőnyből említést érdemel még Terence Davies filmkritikusok díját elnyerő Távoli hangok, csendélet című filmje, továbbá Robert van Ackeren Vénuszcsapda, valamint Mike Figgis Viharos hétfő című alkotása. A szekció eseményeit ebben az évben tartották utoljára a Croisette Palotában, melyet később szállodaipari komplexummá építettek át.
Magyar vonatkozásként említhető, hogy a versenyprogramban vetített brit-német-svájci koprodukciós Der Passagier – Welcome to Germany című filmben Tony Curtis mellett feltűnik a Nyugat-Németországban élő magyar származású George Tabori, továbbá, hogy az Un Certain Regard szekcióban bemutatott kanadaiForgóajtókoperatőre Szabó István 1963-as fesztiváldíjasTe című alkotásának képi világát is megteremtő Vámos Tamás volt. A fesztivál filmdarabokból összerakott, női arcot ábrázoló plakátját ugyancsak egy magyar származású kanadai művész, Tibor Timar tervezte.
↑ abA filmet A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekcióban vetítették.